Válasz neonlicht
#681 számú posztjára
Ez így van. Több idősebb asszonyon, Édesanyámon is látom, hogy 40 körül belenyugszik az "asszonyosan telt" alkatba, ami csak rosszabb lesz, ahogy -írod is- csökken az izomzat, hiszen az életkorral mindenképpen csökken! Ráadásul "mozgok én a napi munkában eleget". Nőknél ezt megfejeli a változó kor, kiválóan rá lehet fogni némi hízást. Ebbe én is beleestem.
Ahogy ezek miatt romlik a mozgás intenzitása, a fürgeséget felváltja a totyogás, és meg-megállunk beszélgetni, szusszanni egyet az utcán menet közben, úgy jön egyik csapda a másik után. Már nem pár száz kalória edzéssel való elégetése után érzi magát fáradtnak az ember lánya, hanem olyan tevékenység után, ami simán a napi aktivitás része. Viszont megjutalmazza magát a fotelba való lerogyással és egy sütivel...
Ez szinte azonnal át is fordul "bánat-evés"-be, mert idővel megérezzük, hogy valami nem stimmel, a szekrényben sátorlapok lógnak, és a doktor felírja az ízületi bogyót, a polcra beköltözik egy vérnyomásmérő...
És ha nem teszünk semmit, marad az egyre inkább csoszogó járás, és a napi kalóriabevitel szinte már csak nasiból áll. Anyukám ilyen, nem egyszer találtunk nála rengeteg csokipapírt az ágya alatt...és a "mindjárt főzök egy finom kamillateát" (a 2 decis bögrében, ha el nem felejti) révén marad a napi kevés folyadék ráadásul, mert sosem tudatosította magában, hogy inni is kell.
Anyukám éppen kórházban van, az infúziós folyadékpótlás hatására hirtelen kitisztult még a tudata is.