Válasz Bofy
#3080 számú posztjára
Bofy, én is nehezen lélegeztem. Egy hosszabb mondathoz sem volt elég a levegőm, ezt akkor vettem észre, amikor egyik kedvenc versemet akartam idézni.
Alig bírtam mozogni, mert már végképp meghíztam, és próbáltam azt elhinni, persze fájó szívvel, hogy a korom, meg a hormonok...
Mígnem a taliról meg nem kaptam pár fényképet, ahol még a férjemmel együtt voltunk, három héttel a halála előtt. Éppen emiatt küldtek a barátaink olyan képeket, ahol akár csak a háttérben, de rajta vagyunk.
Ott döbbentem rá, hogy a tartásom is tökéletesen szétesett, az egyik képen, ülve, totál gömböc vagyok.
Azt a farmert, amit kimondottan a talira vettem, és kényelmes méretben, leterítve inkább sátorlapnak lehet nézni. És a mérleg 75 kg-t mutatott a kezdetnél, de lehetett az több is, mert apránként kezdtem, és még mérleg nélkül.
A lányom pedig azt mondta, megmamásodtam, amivel a stroke-ot elszenvedett Anyumra célzott, aki már az előtt sem volt nagyon mozgékony, de kimondottan csoszogott utána.
Az akkor 22 éves fiam pedig aggódott értem, és belegondoltam, hogy tényleg neki kell-e a hátamat megmosni lassan...? (Egyéb, nehezen elért testtájakról nem is szólva!)
És ekkor még 54 éves voltam. Most vagyok 56 éves, 50kg, a mai derékbőségem 73 cm, a csípőm pedig 89. Simán végigmegyek azon az úton (konkrétan a boltig, 800 m, vissza ugyanennyi, de szatyorral), amin odafelé többször meg kellett állnom, visszafelé meg majdnem sírtam!
Ezt akár ki is nyomtathatod Anyudnak.